Karácsonyi készülődés, várakozás, elmélyülés. Ez lenne az adventi időszak lényege. Valóban, de ha megfigyelem a körülöttem lévőket sajnos sokszor csak a negatív, jajgatós, sietős, “már megint itt van a rohanás”, “jaj mit vegyek ennek vagy annak”, mondatok köszönnek rám. Pedig ennek nem így kell lennie! Változtass! 

Ebben a bejegyzésben,most nem gyógyteákról fogok írni, pedig sokszor literszámra adnám egy-egy embernek a nyugtató teakeveréket! Hanem egy kicsit a másfajta gondolkodásmódról. A változás lehetőségéről, ami csak tőlünk függ! Már jó ideje úgy élem az életemet, hogy megpróbálom kiküszöbölni, elkerülni a panaszkodó embereket, a mindig sopánkodóakat. Sőt még, ha a rádióban hallok egy interjút, amely a bajokról szól, azt is kegyetlenül elkapcsolom.

Miért teszem ezt?

A válasz egyszerű. Nincs szükségem rá!

Tudatosan nem engedem be az életembe a panaszáradatot, a jajgatást!

Hogyan változtattam?

Természetesen nagyon sokat segített nekem az agykontroll módszere, s nagyon hálás vagyok, hogy megtaláltam Louise L. Hay tanításait. Hidd el, én sem voltam mindig ilyen! De rájöttem, hogy változtatni kell! S ez sem volt egyszerű út, sok gond, próbatétel van mögöttem is, betegségekkel tűzdelve, mire ide eljutottam.

Példa a mindennapjainkból 

Egy egyszerű példa. Minden reggel autóval viszem a gyerekeimet iskolába. Így alakult, messze lakunk, ezt választottuk, de örömmel teszem. Sokáig duzzogva, indulatosan indultam el reggelente, hogy már megint a dugóban fogok ülni, már megint rohanás az életem reggel héttől. Majd elkezdtem másképp nézni a dolgokat! Pozitív állításokat mondtam magamban. Miszerint: de jó, hogy megint egy csodás reggelen együtt indulhatunk el! Milyen jó dolog a gyerekeimmel együtt lenni ebben a fél órában, s megbeszélhetjük a napi dolgainkat! Milyen jó érzés, hogy megtehetem és elvihetem őket az iskoláig!

Innentől fogva boldog, vidám perceket élünk át minden reggel! De tényleg! Még az esetleges forgalmi akadályokat is örömmel vesszük, kicsit állunk, no és akkor mi van, és beszélgetünk. Közben a kicsivel játszunk, számolunk, gyakoroljuk a leckét stb. Tartalmasan töltjük el az időt! A legjobb pillanatok pedig, amikor a rádióból épp egyik kedvenc zeneszámunk szólal meg, s mi együtt énekeljük azt.

Vissza nem téríthető pillanatok ezek! S hálás vagyok ezért!

Adventi készülődés 

Ugyanígy gondolkozom az adventi időszakról is. A napokban, mikor ártatlanul érdeklődve megkérdeztem a szomszédomat, hogy hogy vannak, döbbenet volt a válasz! “Jaj, mindjárt karácsony! Indul a készülődés, s az ajándékok még sehol! De muszáj! S nincs időnk! ”

Őszintén, futva menekültem be a lakásba!

Kérdem én, mi az, hogy mindjárt itt a karácsony? Hát nem ezt várjuk egész évben? Jaj de jó, hogy itt a karácsony! Milyen jó készülődni! A szeretteinkre gondolni, kitalálni, hogy mivel is tudnék neki örömet okozni! Másrészt semmi sem muszáj, minden csak lehetőség kérdése. Hiszen én döntöm el, hogy kit mivel ajándékozok meg! Én döntöm el, hogy mennyi időt szánok a készülődésre!

Aki olvassa a soraimat joggal gondolhatja, na megint egy másképp gondolkozó nő. Igen, másképp, pozitívan gondolkodó vagyok! Aki örül, hogy megtalálta ezt az utat! S örömmel mondom el mindenkinek, hogy lehet így is készülődni a karácsonyra. Lehet így is várni a szentestét! S teljesen felesleges rohanni, jajgatni, mert úgyis eljön a 24-e este, úgyis együtt lesz a család, s úgyis megérkeznek az angyalok! Addig meg minek elrontani a kedvünket, a készülődés örömét?

Kellemes adventi készülődést mindenkinek!