Ébred a természet. Mit ébred! Tombol, a növények, amelyek idáig téli álmukat aludták, hirtelen kibújnak, zöldellenek, virágoznak. Csak kapkodom a fejem, s nem győzöm a gyűjtést.

Csak le ne maradjak róluk, ezt hajtogatom folyton magamban.
A minap, ahogy sétáltam a városban elkezdtem nézegetni a virágokat, s csakúgy kedvtelésből számolgatni kezdtem, hányféle gyógynövényt is látok az utcán. Nem az erdőben sétáltam, s nem is a mezőn, hanem egy forgalmas budai főút mellett.

Döbbenetes volt az eredmény, íme:
1. Gyermekláncfű – most virágzik, így mindenhol sárgállik.
2. Pásztortáska – szintén most bontogatja szirmait- hatalmasra nőnek, szinte mindenhol megtalálható
3. Közönséges galaj- árnyékos helyen már kibújtak
4. Tyúkhúr – hatalmasra nőnek- szintén árnyékos helyen
5. Vadgesztenye- van ahol már virágzik, van ahol még épphogy
6. Vérehulló fecskefű – gyönyörű sárga virágjai vannak, s már méteresre megnőttek
7. Lándzsás útifű – már a levelei kibújtak, a virágok még váratnak magukra
8. Cickafark- levelei már előbújtak
9. Csalán- olyan harsány zölden van jelen – szinte kiabálja, gyere szedj le!
10. Ibolya – sajnos már csak a nyomait látom – nem volt jelen csak két hétig a tavaszunkban.
11. Fenyőrügy – a fenyőrügyek is kibújtak és virágoznak

Mindenkinek ajánlom a kis sétákat, a keresgélést, a növény felismerést. Ha nem megy, akkor kis határozóval. Érdemes. S esküszöm, hogy csak száz métert tettem meg, ők mind ott voltak. Csendes társaink a betonrengetegben.