“Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle”- írja Nagy László a Dióverés c. versében. Milyen kincs is a dió? A zörgős, kopogós termése, vagy épp a levele? Az ősz egyik kincse, gyűjtsük, szárítsuk, törjük, együk. 

Istennek való termés
A dió vagy diófa az egész világon megtalálható, Kaliforniától egészen Keletig. Latin nevének fordítása az Istennek való termést jelenti. Az értékes növénynek nemcsak a termése való Istennek, s embernek, hanem a levele, a fája.

Mire jó? 
A dió csökkenti a koleszterinszintet, gátolja a vérrögképződést. Rengeteg omega 3 zsírsavat tartalmaz, E-vitamint. Ásványi anyagban is bővelkedik: kálium, foszfor, kálcium, cink, réz, mangán….Vitaminokat is sorolhatnám: A, B1, B6, C és K vitamint – ezért nagyon fontos ilyenkor ősszel enni, mert kiváló immunerősítő.

Hosszú élet titka
Érdekesség, hogy egy kínai császár, olyan nagyra tartotta a diót, hogy minden nap megevett belőle egy maroknyit. Állítólag nagyon magas kort ért meg, és soha sem volt beteg. Egy legenda szerint az egyik híres bakonyi betyárunk egy zsák dióval vészelte át a telet, miközben egy barlangban bujdosott. Innen is tudhatjuk, hogy a magas energiatartalma miatt érdemes beteg gyerekeknek, legyengült szervezetű felnőtteknek adni.

Népi gyógyászat
A népi gyógyászatban számos betegségre használták, s számos formában. A termése mellett fontos volt, a szárított termésburok, a levele. A dió, a magyarok ősi, szent fája, mely számos legendában is szerepel. Termésének formája – az emberi agy jelképe.

Levél- gyógytea – emésztést elősegítő, salaktalanító hatású.
Belsőleg – naponta 1-3 csésze ajánlott, de csak rövid ideig igyuk, s utána tartsunk nagyobb szünetet. Érdemes inkább készen megvenni a teáját, s ne mi magunk gyűjtsük, mert ha már későn szedjük le, vagy túl korán, akkor sokkal több kárt okozunk vele, mint hasznot.

Szép hajért: a leveléből készített forrázat, még szebbé, barnábbá teszi a természetes barna hajat.